Csomortán szerdán ünnepelte Nagy János bácsi a 100. születésnapját. A település legidősebb lakója szerint a hosszú élet titka: dolgozni kell, de annyit, hogy a test ne szenvedjen, és imádkozni, hogy a segítség is meglegyen.

Szülinapja alkalmából összegyűjt a család, beszélgettek, és kérdezgették hosszú életéről, amire szívesen válaszolt.

Nagy Jánosék heten voltak testvérek, három fiú és négy lány, közülük ma már csak ő él. Felesége tíz éve hunyt el nyolcvanévesen. Három gyerekük született, és egy unoka és két dédunoka köszöntötte születésnapján János bácsit, aki elmondása szerint gyengén lát és hall, de a humora még mindig meg van:

Lakodalom lesz? – „komédiázott” fia szavaival élve reggel János bácsi, amikor meglátta a készülődést a születésnapra. Mindig vidám ember volt, erősítik meg lányai.

Nem volt könnyű élete, akárcsak azoknak, akik a múlt században élték le élték az életük nagy részét. Háború, árvaság, inasévek, katonáskodás, sok-sok munka.

Hogy hány csomortáni ház ajtóin, ablakain dolgoztak ezek a kezek, nehéz lenne megszámolni – mondja János bácsi kezére mutatja. Bútorokat is készített, és mindazt, amire szükség volt. A gazdálkodás is fontos volt számára, amit nyolcvanöt éves koráig művelt.

Ennél a témánál felcsillant a szeme: „állat az szépen volt. Ugye, munkahely nem volt, de volt gabonavetés, a cséplőgép reggeltől estig csépelt, annyi gabona volt. Most nincsen. Eltelt kicsit az idő. Elfáradtam, rosszul látok és hallok. Szép idők voltak, már nincs meg.”

János bácsi életében keveset betegeskedett, most viszont jobban kell vigyáznia magára. „Szívós ember volt egész életében, most viszont már fázni nem szabad, de nem lehet neki magyarázni” – jegyzik meg családtagjai. Sokat hallgatja a Mária Rádiót, érdeklődik, ki halt meg, ki él, örömmel emlékszik vissza a közös kaszálásokra Egretben, és az ott eltöltött tábortüzes estékre.

Szeret beszélgetni a régmúlt időkről János bácsi családjával: „Az Isten tartsa meg mindenkinek az eszét. Meg kell mindenért dolgozni, meg kell becsülni az életet, s imádkozni, hogy legyen elősegítve a dolog” – összegzi tanácsát János bácsi.

Mi volt a legszebb emléke az elmúlt száz évben – kérdezték János bácsitól, amire azt válaszolta, hogy ez a köszöntés, illetve hozzátette: Csendesebb világ kellene legyen, ez nem jó.

Kép: szekelyhon.ro
Forrás: székelyhon.ro