Paula és Paulina, Esmeralda meg a többiek – avagy miért imádtuk nagyanyáink sorozatait?

A nosztalgia most nem érzelgősség, hanem közös emlék. Ezek a sorozatok mélyebben hatottak ránk, mint gondolnánk!

Paula és Paulina, Esmeralda meg a többiek – avagy miért imádtuk nagyanyáink sorozatait?

Volt idő, amikor nem volt Netflix, de volt TV2 meg RTL Klub, és az ember lánya (meg fia, titokban) pontosan tudta, mikor kezdődik az esti dráma. Mert akkor telenovella volt, kérem, nem csak sorozat. Szerelmek, intrikák, gonosz ikertestvérek, látássérült lányok, akik vakon is tökéletes kontyot fésültek és nincstelen csúnyalányok, akik 178 rész alatt szupermodellekké változtak. Hétköznapi élethelyzetek, nyilván.
És mi ott ültünk, bámultuk, szurkoltunk, utáltuk a főgonoszt, aztán elfelejtettük. Vagyis… azt hittük. Mert ezek a sorozatok olyan mélyen beleégtek a kollektív tudatalattinkba, mint a tépett frufru és barna szájkontúr a kétezres évek divatjába. És most, hogy felhoztuk őket, jönnek a képek, az érzések. És a kérdés: hogy lehetett ez ennyire jó?

Paula és Paulina – a dupla adag Gabriela Spanic

Na itt már volt minden. Két nő, akik ugyanúgy néznek ki, de az egyik szegény és jóságos, a másik gazdag és…rohadék?! Klasszikus felállás. Az első 20 részben mindenki elhitte, hogy nem fogják kicserélni egymást. Aztán meg… hát dehogynem. És mi? Mi ott ültünk, és próbáltuk követni, hogy épp melyikük van képernyőn és hol van az anyajegy. Mert ilyen részletekre figyeltünk. A siker kulcsa? Az, hogy minden ember titkon szeretné legalább egyszer kicserélni magát valakivel, aki ugyanúgy néz ki, csak sokkal több pénze van.

Esmeralda – a vak lány, aki tisztán látta a szíveket

Ha volt valaki, aki a semmiből indult és mégis mindig olyan ruhában járt, amit egy mai fesztiválozó is megirigyelne, az Esmeralda volt. Ő volt az, aki vak volt, de valahogy mindenkinél jobban látott, legalábbis lelkileg. Persze elcserélték csecsemőkorában, szerelmes lett egy gazdag fiúba, akinek az anyja gyűlölte őt, majd visszakapta a látását, de nem a szerelmét. Aztán megfordult a világ, úgy százszor. De mi néztük. Mert Esmeralda nem csak szép volt és jó, hanem MINDIG szenvedett. És mi ettől éreztük magunkat épp csak elég boldognak. A siker kulcsa? Szenvedés, de elegánsan.

Betty, a csúnyalány – ahol a fogszabályzó fontosabb volt, mint a cselekmény

Beatriz Pinzón Solano, a világ legintelligensebb gazdasági elemzője, akinek egyetlen hibája, hogy olyan frizurája van, amit mindenki visszautasítana. És mégis: Betty volt az, aki újraértelmezte, mit jelent a belső szépség. Aztán természetesen végül kívülről is megszépült, mert hát hiába az önismeret, ha nincs legalább egy új sminkes és támogató stylist barát a 150. résznél. Mégis: a nézők imádták. Mert ki ne álmodozott volna arról, hogy egy napon az összes rosszindulatú kollegája szeme láttára tündöklik majd ki a csúnyaság árnyékából, mint egy főnixmadár? A siker kulcsa? Az, hogy mindenki tudja, milyen érzés kívül lenni a menő körön.

Vadangyal – a szentfazékból lett boxoló szobalány

Ez nem vicc. Milagros apácának készült, de helyette beállt takarítani, egy gazdag családhoz és közben természetesen beleszeretett az örökösbe, aki nyilván jegyben járt valami jéghercegnővel. A szövegkönyv három elemből állt: nyakigláb, szerelem, foci. És mi néztük. Mert Milagros laza volt, humoros, erős és közben mégis romantikus. Ő volt a telenovellák punkja. A siker kulcsa? Hogy az egyensúlyozás a seprűnyéllel és a női öntudat között tökéletesre sikerült.

Miért működött ez az egész?

Mert akkor még nem voltak cinikusak az emberek. Mert ezek a sorozatok pont annyira voltak túlzóak, hogy biztonságosan lehetett rajtuk sírni, nevetni, vagy szorítani a kedvenceknek, anélkül, hogy a valódi élet fájdalmát kellett volna megemészteni. És mert minden túlzás, pofon és szemhéjrándulás ellenére azt üzenték: lehetsz vak, csúnya, szegény vagy csak simán szeleburdi: a végén mindig van remény.
Szóval ne szégyelld, ha felcsendül a főcímzene és libabőrös leszel. Ez nem nosztalgia. Ez kulturális örökség. És a legjobb benne? Hogy egy telenovella sosem múlik el igazán. Csak pihen egy kicsit, míg újra meg nem jelenik valahol… talán egy délutáni ismétlésben. Vagy a YouTube, esetleg Videa mélyén. Vagy a szívedben.

Kapcsolódó:

Milyen szerepet kapnál egy szappanoperában a horoszkópod szerint?

Retró filmek, amik visszarepítenek a régi szép időkbe

8 dolog a ’80-as évekből, amit már nem ismernek a mai fiatalok

(Wikipedia.com)