Valódi HírekGuttmann Miklós halála pótolhatatlan veszteség a tudományos világnak.
Szeptember 12-én meghalt Guttmann Miklós, az ELTE Savaria Egyetemi Központ Magyar Nyelvtudományi Tanszék jogelődje, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének nyugalmazott oktatója, a nyelvtudomány kandidátusa – osztotta meg a szomorú hírt közösségi oldalán az egyetem hétfőn.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) köztestületi tagja 81 éves volt.
„Guttmann Miklós személyében egy valódi jó embert ismerhettünk”
Az ELTE hallgatói és oktatói kivételes tanáregyéniségként emlékeznek rá. Azt írták, hogy sokoldalú kutató és példakép távozott közülük Guttmann Miklós halálával.
„A latin szállóige, »Nomen est omen.«, rá valóban illő volt. Guttmann Miklós személyében egy valódi jó embert ismerhettünk.”
– jellemezték.
Munkásságát a szakmai igényesség, a tudományos kíváncsiság, valamint a hallgatók és kollégák iránti figyelem és emberség jellemezte. Személyiségével és magas szakmai tudásával diákok ezreire gyakorolt hatást, bölcs gondolataival utat mutatott tanítványnak és kollégának egyaránt.
Számos nyelvi sajátosságot vizsgált a neves oktató
1944. szeptember 4-én született Náraiban. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát Szombathelyen végezte. 1969-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai tanári oklevelet, 1973-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem, 1977-ben magyar nyelv és irodalom szakon kitüntetéses diplomát szerzett.
Jákon kezdődött a tanári pályája, 1974. augusztus 1-ig tanított itt, illetve vizsgálni kezdte tanítványai nyelvi sajátosságait. Ez az általános iskolai tanítási tapasztalat sokat segítette későbbi munkájában, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékén.
38 évig, 1974 és 2012 között volt a tanszék a második otthona, főiskolai tanárként innen vonult nyugdíjba.
Az iskolai gyakorlattal összefüggésben, személyes tapasztalata alapján kezdett el foglalkozni
az általános iskolai tanulók nyelvhasználatával.
Iskolai nyelvszociológiai elemzéseket készített arról, hogy a gyerekek nyelvében hogyan van meg a helyi nyelvjárás, mennyire ismerik és használják azt. Kandidátusi értekezését is e témából írta, valamint sok tanítványa figyelmét szintén e terület vizsgálatára irányította.
Guttmann Miklós tudományos tevékenységét számos díjjal elismerték
Oktatói és tudományos tevékenységét többször ismerték el. 1980-ban miniszteri dicséretet, 1985-ben a „Kiváló Munkáért” kitüntetést, 1990-ben Csűry Bálint emlékérmet és díjat kapott; 1986-ban a Maribori Egyetem bronzplakettjével, 2011-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.
Guttmann Miklós lételeme volt a tanítás. Személyes vallomásai alapján oktatói és kutatói pályájából a tanítványaira a legbüszkébb. Sokat tett azért, hogy a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskoláról kikerülő magyar szakos hallgatók kiváló pedagógusokká váltak. A kurzusain részt vevők nagy része saját dialektusát megismerni, feltárni és értékeit megóvni akaró tudatos nyelvhasználóként távozott az intézményből. Hozzávetőleg 3500 hallgatót tanított pályája során, közreműködött a diplomájuk megszerzésében.
Ezt az élményt egy életen át hordozza magában. Nem véletlen, hogy munkahelyén kétszer is felelős vezetői megbízást kapott, a hallgatók tanulmányait (is) segíthette: oktatási és általános főigazgató-helyettes, majd általános és tanulmányi rektorhelyettes volt éveken keresztül.
Kitűnő kapcsolatot ápolt hallgatóival
Őszinte szeretet és tisztelet övezte. A hallgatóival kitűnő kapcsolatot ápolt.
A visszaemlékezésben azt írták, öröm volt közvetlen, lelkes hangnemű, élvezetes óráin részt venni, érzékletes, emlékezetes előadásait hallgatni. Szakmai és emberi tisztesség, következetesség, határozottság, alázat, kollegialitás, segítőkészség, tolerancia, gondosság, pontosság jellemezte. Megbecsülést és elismerést vívott ki magának hallgatói és kollégái körében egyaránt.
Mintaértékű életútja, munkássága, kutatói alapállása és tanári attitűdje, valamint szakmai elköteleződése, a választott tudományterület szeretete valóban emberi és tanári példaképpé tette mindannyiunk számára.
„Távozása pótolhatatlan veszteség számunkra. Emlékét szakmai öröksége, valamint a vele töltött évek baráti és emberi élményei őrzik. Tanítványain keresztül továbbra is tanít, nevel, hat. Nyugodj békében, drága Tanár Úr! Soha nem feledünk”
– írta az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéke nevében Czetter Ibolya és Hajba Renáta
(ELTE Savaria Egyetemi Központ/Nyugati Fény/ Facebook)
Kapcsolódó:
