Megrendítő búcsú.

Meghalt Kenedi János, író-történész, műkritikus, Budapest díszpolgára – a tragikus hírt Karácsony Gergely főpolgármester jelentette be közösségi oldalán pénteken.

Karácsony Gergely így emlékezett Kenedi Jánosra:

„Elment Kenedi János, Budapestnek díszpolgára, Magyarországnak erkölcsi mérce, nekem személyes hős.

Ő őrizte azt a töltőtollat, amivel a főpolgármesteri eskümet aláírtam. Bibó István tulajdona volt, halála előtt Jánosnak ajándékozta, tőle jutott hozzám. Miként maga Bibó is Kenedi János által jutott el a magyar szellemtörténet rendíthetetlenjei közé. Kenedi János pedig egész életében tartotta magát ahhoz, amit Bibó úgy fogalmazott: »a hatalom demoralizál, a hatalom igazolásra szorul, a hatalomgyakorlás csak valamilyen morális célja révén kaphat igazolást, nyerhet felmentést«.

Ha valaki, hát Kenedi János tudta, milyen küzdeni a magyar szabadságért. A rá jellemző szerény bátorsággal mondta fel a diktatúrával kötött társadalmi alkut, egész egyszerűen azért, mert nem volt hajlandó hazudni. Állása nem vagy alig volt hosszú évekig, különleges, intézményen kívüli alakja lett a magyar demokratikus átalakulásnak. Bibó István temetése volt az első nagy spontán demonstráció ’56 szelleme mellett 1979-ben, a temetésen Illyés Gyula mellett Kenedi János mondott beszédet.

Szervezője a magyar társadalom problémáiról rendezett 1985-ös monori konferenciának, valamint az 1956-os forradalomról 1986-ban megszervezett illegális konferenciának. Előkészítette Bibó István összes munkáinak kiadását, valamint Szabó Zoltán kézirathagyatékát is hazaszállította Franciaországból az Országos Széchényi Könyvtár számára.

A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának egyik megfogalmazója, a Nyilvánosság Klub ügyvivője. 1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2007 és 2010 között az állambiztonsági iratok levéltárba való átadását vizsgáló ún. Kenedi-bizottság vezetője.

A rendszerváltozás előtt a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként küzdött a diktatúra ellen, a rendszerváltás után pedig azért, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült.

Akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már.”

Nyugati Fény nyomán