Hosszú elemzés.

Dr. Molnár Csaba, a DK alelnöke és EP-képviselője szombaton egy kimerítő írásban cáfolta meg a három leggyakoribb tiszás álhírt és elmagyarázta, miért nélkülözhetetlenek a csak a DK által behozható baloldali szavazatok a kormányváltáshoz.

Molnár Csaba írását egészében idézzük alább:

Rendszeresen olvashatunk három, a választások kimeneteléről szóló állítást tiszás politikusoktól, támogatóktól, pártsajtótól, kommentelőktől. Fussunk végig rajtuk!

1. “A Tisza toronymagasan vezet, Orbán már megbukott, a győzelem teljesen biztos, sőt a kétharmad is meglesz”.
2. “A DK egy-két százalékon áll, kizárt, hogy bejut a Parlamentbe”.
3. “A DK ne induljon a választásokon, lépjen vissza, mert az indulása veszélyezteti a kormányváltást”.

Hogy is van ez? A Tisza tuti, hogy kétharmaddal nyer, de egy “egyszázalékos” párt veszélyezteti a kormányváltást, vagyis a sima, nem kétharmados győzelmet is?

Ugye mindenki látja, hogy mennyire ellentmondásosak ezek az állítások. Nemcsak politikailag, de a legegyszerűbb józan ész alapján is kizárt, hogy ez a három állítás egyszerre igaz legyen. Hogyan veszélyeztethetne egy “egyszázalékos” párt egyszerű többséges győzelmet, ha már a kétharmad is megvan?!

Szóval ezek az állítások nem lehetnek egyszerre igazak. Logikailag legalább egynek hamisnak kell lennie.
A valódi helyzet viszont ebben a konkrét helyzetben az, hogy a három állítás közül egyik sem igaz. Persze hagyhatnám is a fenébe, nem vagyok elemző, hogy bemutassam, hogy a politikában bizony nem ritkák az ilyen hazugságok. Más miatt írom mindezt. Azért, mert ezek nem pusztán nem igazak, de károsak is. Mert pont ezek szajkózása az, ami tényleg veszélyezteti a kormányváltást.
Nézzük meg egyenként, hogy miért!

1. A Fidesz sajnos nincs behozhatatlan hátrányban. Ha nem a házi kamukutatók számait nézzük, hanem a valódi közvéleménykutatásokat, akkor azt látjuk, hogy a Fidesz bár nem vezet, de nem is esélytelen. Ez a választás bizony szoros lesz. Nem azért, mert ne lenne elege az ország nagy részének a NER-ből. Hanem mert a választási rendszer sajátosságai (körzetátrajzolások, határon túli levélszavazatok, stb.), a korlátlan fideszes erőforrások, a mérhetetlen gátlástalanság, az ellenfelek hazug lejáratása mind-mind a Fidesz felé lejtő pályát gyártanak.

Pár százalékos ellenzéki szavazattöbbség ebben a választási rendszerben a gyakorlatban többmandátumos Fidesz-győzelmet jelenthet. Nem jó ómen lebecsülni az ilyen ellenfelet, mert az szörnyű meglepetéseket szokott hozni.
Ráadásul az ellenzéki tábor egy részét is elbizonytalaníthatja egy ekkora vezetés álomképe, ők otthon maradhatnak, mondván “nem kell szavaznom, nélkülem is meglesz a hatalmas győzelem”.

2. A DK a valódi felmérések szerint az 5%-os parlamenti küszöb felett áll. Pont azért mutatnak ki egyes házi kamukutatók ennél kevesebbet, hogy elbizonytalanítsák a DK táborát. A céljuk nem a közvéleménykutatás, hanem a közvélemény befolyásolása. Régi módszer ez, ezerfelé csinálják a világban, nem kell bedőlni neki. De a lényeg persze nem az, hogy most hogyan áll a DK. Hanem, hogy mi lesz a párt választási eredménye, hiszen a cél nem a puszta bejutás, hanem a minél erősebb baloldali képviselet a következő Parlamentben. Ami nemcsak a DK, hanem a teljes ellenzék érdeke is, ld. a következő pontot.

3. A DK nem a kormányváltás akadálya, hanem pont az erős DK a kormányváltás biztosítéka. A komolyan vehető kutatások sok dologban különböznek, de egy dologban teljesen ugyanazt mutatják. Hogy van valamivel több mint félmillió olyan szavazó, akik teljesen bizonyosan nem szavaznak sem a Fideszre, sem a Tiszára, sem a Mi Hazánkra, de egyébként kormányváltást szeretnének. Őket csak a DK tudja “begyűjteni”. Más nem. Ha nem a DK-ra szavaznak, akkor otthon maradnak. Enélkül a félmillió ellenzéki szavazó nélkül egyszerűen matematikailag nincs meg a kormányváltáshoz szükséges szavazatszám.

Senki nem hiheti józan ésszel, hogy annyira le van már maradva Orbán, hogy ki lehet dobni az ablakon félmillió ellenzéki szavazót!
Szóval győzelmi indulók harsogása helyett két dolgot javasolnék.

Egy. Ne becsüljük le Orbánt, mert annak a tapasztalatok szerint rossz vége lesz! A jóember mérhetetlen hatalom- és pénzimádatában minden gátlástalanságra képes. Emlékezzünk mi lett Márki-Zay Péter nagyotmondásaiból, előre kijelentett hatalmas győzelméből! Szóval dolgozni kell, nem előre bemondani a vágyott végeredményt.

Kettő. Nem kell a DK-t a Fidesznél is nagyobb ellenségként kezelni, ahogy azt nem egy “elemző”, “újságíró”, vagy kommentelő teszi. A DK nem a Tisza ellen küzd, hanem a NER ellen. A DK nem a kormányváltás akadálya, hanem az előmozdítója. Aki Dobrev Klára Szőlő utcai nyomozása, az ügy hónapokon keresztül való napirenden tartása után is képes “kékfideszezni”, meg “kollaboránsozni”, az már tényleg orvosi eset.

Muszáj megérteni, akkor is ha zsigerből fáj! Ha a DK nem gyűjti be annak fentebb írt félmillió plusz szavazatnak a nagyobb részét, akkor marad Orbán. Enélkül egyszerűen matematikailag nincs többség. A vágyvezérelt politikacsinálás valóban bájos, de a matek attól még matek. És azt még humán beállítottságú jogászemberként is értem: a matek nem kijátszható. Lehet nagy az akarat, de a végén a számok döntenek.
Hát így.

(Nyugati Fény nyomán)