Veszély Iránnal.

A kérdés nem a technika, hanem az, hogy politikai értelemben ez mire elég? – tette fel a kérdést Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő, író Donald Trump iráni terveivel kapcsolatban. Szerinte súlyos probléma, hogy

Irán nem csak Iránban válaszolhat egy esetleges csapásra.

Azt írta, hogy meg kell értenünk, bombával lehet rendszert gyengíteni, de szabadságot nem lehet elérni vagy rákényszeríteni egy társadalomra. Szerinte nem az a kérdés, hogy lehet-e „ütni” Iránon, hanem hogy rend lesz-e ezt követően. Úgy fogalmazott:

„Valójában nem a támadás számít, hanem ami utána jön.”

Tarjányi Péter bejegyzését alább közöljük:

„Lehet-e bombával szabadságot hozni?
/2026 január 15 hajnal 0 óra 50 perc/

Sokan kérdezik most: ha az Egyesült Államok katonai lépést fontolgat Irán ellen, mit mérlegel a hadsereg és segíthet-e ez, az utcán tüntetőknek? Nem jelszavak szintjén, hanem józanul.
Mit mérlegel Washington?

Nem azt, hogy meg tudja-e ütni Teheránt, hanem azt: mi az USA politikai célja, és ehhez milyen eszköz ad valódi eredményt.
Korlátozott, távoli, precíziós csapás? Vagy inkább semmi?
A döntésnél nem az első robbanás számít, hanem a másnap: a regionális Közel-Keleti reakciók, az olajár robbanása, a szövetségesek válaszai és a belső iráni társadalmi hatás.

Mik a kockázatok egy USA katonai támadás kapcsán?

– Eszkaláció: Irán nem csak Iránban válaszolhat; a térségben amerikai bázisok és szövetségesek is célba kerülhetnek.
– Összezárás: egy külső támadás az iráni társadalmat a rezsim mögé állíthatja.
Ami ma tiltakozás, holnap »nemzeti ellenállás« lehet!!!!!
– Célpont-dilemma: mit lehet úgy megütni, hogy a vallási-politikai döntéshozók mozgástere szűküljön, de a tüntetőké nem?
– Új frontok: a Közel-Kelet nem vákuum; egy iráni válság hat Gázára, a Vörös-tengerre, az olajárra, és bizony Európára is.

Mi működhet katonailag, ha mégis Trump akciót rendel el?
Nem háború és nem megszállás, hanem korlátozott, precíziós, »távolról« végrehajtott műveletek: katonai vezetési pontok, kommunikációs rendszerek, rakétaképességek ellen.
És igen, ha kell a vezetők távoli támadással végrehajtott likvidálása.
Ez technikailag lehetséges.

Azonban a kérdés nem a technika, hanem az, hogy politikai értelemben ez mire elég?
Segítheti a tüntetőket és miért árthat is egy beavatkozás?
Segíthet, ha csökkenti a rezsim erőszakos képességét, és világos üzenetet küld a vallási vezetőknek: a tömeges megtorlásnak, akasztásoknak van következménye a Nyugat oldaláról.

Árthat, ha a hatalom »külső ellenség« narratívával összezárja az iráni társadalmat, és a tiltakozást az USA-tól és Izraeltől való félelem vagy düh váltja fel.
Meg kell értenünk, bombával lehet rendszert gyengíteni, de szabadságot nem lehet elérni vagy rákényszeríteni egy társadalomra.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy lehet-e »ütni«, hanem az, hogy utána több rend lesz-e Iránban, vagy csak több rom.
Valójában nem a támadás számít, hanem ami utána jön.

AZ AKCIÓ OKOZTA KÖVETKEZMÉNY.„

(Nyugati Fény nyomán)