Az ivóvízellátás a nemzetbiztonság része.

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő figyelmeztetett, amikor települések maradnak ivóvíz nélkül, az már nem egyszerű közműhiba. A válságot a klímaváltozás, az infrastruktúra elmaradt fejlesztése, az agglomeráció gyors növekedése és az a politikai szemlélet együtt alakította ki, amely túl gyakran négyéves ciklusokban gondolkodik, miközben egy vízbiztonsági rendszer kiépítése és fejlesztése évtizedeket igényel.

Tarjányi kiemelte: az ivóvízellátás a nemzetbiztonság része.

A szakértő szerint ha most nem kezdjük el – az európai uniós források felhasználásával is – a víztározók, a vízellátó hálózatok és a vízbiztonsági rendszerek átfogó fejlesztését és korszerűsítését, akkor évről évre egyre súlyosabb helyzetekkel fogunk szembesülni.

Tarjányi Péter bejegyzését alább idézzük:

„Van egy rossz hírem.

A legtöbben azt hiszik, hogy most vízhiányról beszélünk. Pedig nem.

Magyarország most az első olyan országos figyelmeztetéssel néz szembe, amely megmutatja, milyen törékennyé válhat egy kritikus infrastruktúra, ha a valóság gyorsabban változik, mint ahogyan felkészülünk rá.

Miközben a Parlamentben zajlik a politika, a Tisza-kormány máris az első valódi, örökölt országos válságával találta szembe magát.
Amikor települések maradnak ivóvíz nélkül, az már nem egyszerű közműhiba.

Az ivóvízellátás a nemzetbiztonság része.

Ha nincs elegendő víz, veszélybe kerül a lakosság ellátása, az egészségügy működése, a tűzoltás, végső soron pedig a közrend is.
Ennek a helyzetnek az oka nem néhány forró nyári nap.

A valódi ok hosszú évtizedek halogatása. Régóta tudjuk, hogy gyakoribbak lesznek a hőhullámok, folyamatosan nő a vízigény, az agglomeráció pedig egyre nagyobb. Ennek ellenére a vízbiztonságot szolgáló tározók, tartalékkapacitások és hálózati fejlesztések nem tartottak lépést a változásokkal.

Ezért ma már nem a megszokott, kényelmes vízhasználat megőrzése a feladat, hanem az alapellátás biztosítása. Minden családnak jusson ivóvíz, működjenek a kórházak, az idősotthonok, az iskolák, és szükség esetén a tűzoltók is rendelkezzenek elegendő vízzel.
Ilyenkor a rendszernek már nem a kényelmet, hanem az életet kell védenie.

A válságot a klímaváltozás, az infrastruktúra elmaradt fejlesztése, az agglomeráció gyors növekedése és az a politikai szemlélet együtt alakította ki, amely túl gyakran négyéves ciklusokban gondolkodik, miközben egy vízbiztonsági rendszer kiépítése és fejlesztése évtizedeket igényel.
Ismétlődni fog a helyzet?
Igen!

Ha most nem kezdjük el – az európai uniós források felhasználásával is – a víztározók, a vízellátó hálózatok és a vízbiztonsági rendszerek átfogó fejlesztését és korszerűsítését, akkor évről évre egyre súlyosabb helyzetekkel fogunk szembesülni.
Mert ez nem egyszeri rendkívüli esemény.

Ez figyelmeztetés.

A következő években egyre több olyan válsággal találkozunk majd, amelyet nem egyetlen rossz döntés okoz, hanem évtizedek elmulasztott döntéseinek összeadódó következménye.

Így van az energetikában, egészségügyben mindenhol…

Ezért mondom mindig: a válság nem akkor kezdődik, amikor elfogy a víz.
Hanem akkor, amikor még lenne idő felkészülni, és mégsem tesszük meg.
Idő van!! Lépni kell…”