A Kúria 300. születésnapján tartott rendezvényen tette világossá álláspontját.

Magyarország tiszteli a hatalommegosztás elvét, ezáltal a bírói függetlenséget, amelynek garanciáit az Alaptörvény is rögzíti – mondta az igazságügyi miniszter hétfőn Budapesten.

Varga Judit a Háromszáz éves a Kúria címmel rendezett jogtörténeti konferencián mondott köszöntőjében kijelentette:

Magyarországon a bírák függetlenek,

tevékenységükben nem utasíthatók, tisztségükből csak a törvényben meghatározott eljárás keretében mozdíthatók el.

A bírákat a köztársasági elnök nevezi ki, a szigorú összeférhetetlenségi szabályok mellett függetlenségüket az is biztosítja, hogy nem lehetnek tagjai pártnak és nem folytathatnak politikai tevékenységet – sorolta.

A magyar igazságszolgáltatást az elmúlt években ért igaztalan támadásoknak (?) nagy szerepe van abban a bizalmi válságban, amely jelenleg az Európai Unió és Magyarország között tapasztalható

– mondat a miniszter, hozzátéve: a bizalmi válság magyar oldalon keletkezett először.

Varga Judit szerint a legfelsőbb bírói fórum a 21. század követelményeinek megfelelően működő, korszerű igazságszolgáltatási csúcsszervvé vált. A Kúria éves szakmai beszámolói is bizonyítják, hogy tevékenységét függetlenül, kizárólag a jogállamiság alapjain álló módon látja el, hozzájárulva ezzel a társadalom igazságszolgáltatásba vetett bizalmának erősítéséhez – közölte.

Az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti tárgyalásokra utalva jelezte: a benyújtott és elfogadott igazságügyi csomag egyes rendelkezései a Kúria működését is érintik.

„Jóhiszemű és türelmes jogértelmezés mellett az abban foglaltak talán működőképesek is lehetnek. Hiszen a magyar embereknek jogosan járó uniós források sorsa a tét

– tette hozzá.

A tárcavezető a magyar felsőbíráskodás múltjára is visszatekintve kijelentette, hogy az ezeréves magyar államiságnak kezdetétől fogva lételeme volt a bírói hatalom gyakorlása. Szavai szerint az igazságszolgáltatás önállósága az állami szuverenitás része, amely nélkül „egy nemzet szabadságáról, függetlenségéről nem beszélhetünk”. A Kúria egyik legfontosabb Alaptörvényből adódó feladatának nevezte a bíróságok egységes ítélkezési gyakorlatának biztosítását.

A Kúria múltjának sorsfordító pillanatairól szólva felidézte: Magyarország három részre szakadásával megszűnt a Szent István korától „szépen fejlődő, központi jelleggel ítélkező kuriális bíráskodás”. Az 1723-as bírósági reform során létrejött a Habsburg királyi udvartól független hétszemélyes táblából és a királyi táblából álló Kúria – folytatta Varga Judit, hozzátéve, hogy 1861-ben az országbírói értekezlet működésével helyreállt az önálló magyar igazságszolgáltatás.

Az igazságügyi miniszter arról is szólt, hogy „a szenvedésekkel és gyötrelmekkel teli XX. század” a hagyományos felsőbíráskodás végét jelentette. Ennek okai közé sorolta az 1919-es proletárdiktatúrát, Trianont, majd a Kúria 1949-es megszüntetését.

Varga Judit megjegyezte, hogy a 2011-es reform eredményeként az ország legmagasabb szintű, az ügyeket véglegesen eldöntő bírói fóruma visszaszerezte régi patinás nevét is.

A Kúria az örököse annak az évszázadok alatt kialakult szakmai és erkölcsi mércének, amely a magyar bíráskodás egészére kihatott és kihat

– hangoztatta az igazságügyi tárca vezetője.

Varga Zs. András, a Kúria elnöke köszöntőjében annak fontossága mellett érvelt, hogy az intézmények ne csak üres formát jelentsenek, hanem értéket hordozzanak. Szavai szerint a Kúria története – akárcsak sokszor maga a történelem – valószerűtlenségek sorozata. Az intézmény túlélt trónviszályokat, pusztításokat, és igen valószínűtlen volt, hogy túléli az ország három részre szakadását – fűzte hozzá.

Varga Zs. András szerint csodának is tekinthető, hogy a török kiűzése után nem sokkal, 1723. június 29-én III. Károly király az Országgyűlés akaratát szentesítve Magyarország legfőbb bíróságát letelepítette és azzal jelentősen megerősítette a hétszemélyes táblát és a királyi táblát magába foglaló Kúriát.

Varga Zs. András ugyancsak a valószínűtlenségekre utalva feltette a kérdést, hogy az intézmény 1850-es megszüntetését követően lehetett-e sejteni a Kúria 1861-as újjáélesztését, továbbá az 1949-es események adtak-e okot a reménykedésre.

És ma mégis itt vagyunk és a nevünk is a régi” – jegyezte meg. Mint jelezte, néhány éve nem sejtették, hogy a régi történeti tapasztalataikra támaszkodva ma újra hasonló kihívásokkal kell szembenéznie a Kúriának.

Álláspontja szerint bízni kell abban, hogy minden körülmény dacára „most is megvalósulhat a valószínűtlen„, ezért „nem érdemes méricskélni„, a valószínűbbnek, biztonságosabbnak látszó megoldásokat választani.

Majd amellett érvelt, hogy a Kúriának ragaszkodnia kell az eddig megismert és helyesnek bizonyult megoldásokhoz.

Hinnünk kell abban, hogy a magyar nép, Magyarország, sőt a Kúria is képes szembenézni a megpróbáltatásokkal

– fogalmazott, majd bölcsebb hozzáállásnak nevezte, hogy „tesszük a dolgunkat, mint a kontinentális Európa legrégebben alapított és azóta is működő legfelsőbb bírósága”.

Isten óvja Magyarországot és a vele szinte egyidős Kúriát!

– zárta szavait.

(MTI)