Vörös Tamás 18 éves korára nagyon magára maradt. Nincsenek szülei, barátai, édesanyja elhagyta, apukája meghalt.

A váci vasútállomáson üldögélt

Tamás napokig az utcán élt, a váci vasútállomáson üldögélt, jelenleg egy jószándékú férfinál, Fónagy Istvánnál lakik, aki ideiglenesen befogadta. A fiú az emberek összefogásának köszönhetően kapott adományokat is. Tamás a saját elmondása szerint nem áll gondnokság alatt és nem szeretne mást, csak szerető otthont és tanulni.

Jelenleg jó kezekben van

„Nem engedjük vissza az utcára. Jelenleg jó kezekben van; hogy hogyan tovább, az már egy másik kérdés, de egy biztos, ameddig nincs ideiglenes, vagy végleges megoldás, addig nem engedjük vissza az utcára” – mesélte a fiú ideiglenes befogadója, István.

Rémálmai vannak

A visszahúzódó fiú elmesélte a Ripostnak, hogy érzései szerint a gyermekotthonban a társai nem voltak vele kedvesek, és nem igazán volt barátja sem.

„Sokan piszkáltak a környezetemben. Anyám elhagyott hatéves koromban, apám nevelt 11 éves koromig, de agyvérzésben meghalt”

– mondta magába zuhanva Tamás, aki azóta felriad álmában, és azt kiabálja, hogy

„Ne bántsatok, nem érdemlem meg!”

Forrás: budapestkornyeke.hu