Vörös Tamás 18 éves korára nagyon magára maradt. Nincsenek szülei, barátai, édesanyja elhagyta, apukája meghalt.
A váci vasútállomáson üldögélt
Tamás napokig az utcán élt, a váci vasútállomáson üldögélt, jelenleg egy jószándékú férfinál, Fónagy Istvánnál lakik, aki ideiglenesen befogadta. A fiú az emberek összefogásának köszönhetően kapott adományokat is. Tamás a saját elmondása szerint nem áll gondnokság alatt és nem szeretne mást, csak szerető otthont és tanulni.
Jelenleg jó kezekben van
„Nem engedjük vissza az utcára. Jelenleg jó kezekben van; hogy hogyan tovább, az már egy másik kérdés, de egy biztos, ameddig nincs ideiglenes, vagy végleges megoldás, addig nem engedjük vissza az utcára” – mesélte a fiú ideiglenes befogadója, István.
Rémálmai vannak
A visszahúzódó fiú elmesélte a Ripostnak, hogy érzései szerint a gyermekotthonban a társai nem voltak vele kedvesek, és nem igazán volt barátja sem.
„Sokan piszkáltak a környezetemben. Anyám elhagyott hatéves koromban, apám nevelt 11 éves koromig, de agyvérzésben meghalt”
– mondta magába zuhanva Tamás, aki azóta felriad álmában, és azt kiabálja, hogy
„Ne bántsatok, nem érdemlem meg!”
Forrás: budapestkornyeke.hu