Jó hír!

A félelmekkel ellentétben az az állítás, miszerint a nagyszülőkkel töltött idő alatt a gyerek az állandó elkényeztetés, és kevesebb szabály hatására elkényelmesedik, és azt hiszi övé a világ, a tudományos vizsgálatok szerint hamis.

Ha neked is volt lehetőséged gyerekként, a mama és a papa birodalmában önfeledten játszadozni, akkor nagyon szerencsés vagy. Akkoriban még nem is gondoltad volna, hogy ezek az élmények milyen nagy mértékben hozzájárulnak majd a személyiséged fejlődéséhez. A nagyszülőkkel töltött idő segíthet abban, hogy egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb felnőtt életet élhessünk – állítják a legújabb tanulmányok.

A tanulmányok szerint a nagyszülőktől olyasfajta törődést és szeretetet kaphatnak az unokák, amely stresszmentes és nem hasonlítható össze a szülő-gyerek kapcsolattal.

Sok szülőt pedig éppen a túlzott kényeztetés aggaszt a nagyszülők részéről, hiszen a mindennapok terhei alatt ők nem tudják ugyanazt otthon biztosítani a gyerekeiknek, illetve övék a nevelés felelőssége.

A University of Oxford egyetem által végzett legújabb kutatás szerint azoknál a gyerekeknél, akik szoros viszonyt tartanak fenn nagyszüleikkel, jóval kevesebb problémát és érzelmi instabilitást fedeztek fel, mint azon társaiknál, akik csak hébe-hóba pár órácskára látogatják meg a mamát és a papát. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a nagyszülők által babusgatott gyerekek sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot idegenekkel és a szociális készségeik is jobbak.

Az egyetem Szociálpolitika Karának professzora, Ann Buchanan, kutatócsapatával több mint 1500 kisgyermek viselkedését tanulmányozta és arra jutottak, hogy a nagyszülőkkel töltött idő kulcsfontosságú a kisgyermekek megfelelő fejlődése során. A tanulmány során azt is megfigyelték, hogy míg a nagymamák inkább az óvó és védő szerepet, addig a nagypapák egyfajta mentor szerepét töltik be a kisgyermekek életében.

Kimberly Agresta, az Englewood’s Agresta Psychotherapy Group társalapítója is kiemelte, hogy jelentős hatással bírnak a nagyszülőkkel töltött időszakok az unokák életében.

„Amennyiben a szülők már a korai időszakban is rendszeresen bevonják a nagyszülőket a kisgyermek életébe, akkor a gyerek olyan stabil érzelmi kapcsolatot alakíthat ki velük, amely a későbbiekben erős szociális támogatást nyújthat majd a gyereknek” – állította Kimberly egy interjúban.

„Így a gyerek tudatában lesz annak, hogy a szüleiken kívül vannak még olyan felnőttek, akikben megbízhatnak, akik ugyanúgy szeretik és óvják őket, mint ahogyan a szüleik teszik és ez sokat hozzáad a biztonságérzetükhöz és az érzelmi stabilitásukhoz.”

„Egy esetleges traumatikus esemény során, mint például a szülők válása, a történések kevésbé viselik meg gyerekeket, mert tudják, hogy a nagyszülőktől ugyanolyan támogatásban részesülnek” – mondta a szakember.

Összegezve, a nagyszülők nem szülői szerepet töltenek be az unokák életében, hiszen nem büntetnek vagy nem terhelik a gyereket felelősséggel, mivel rájuk sem nehezedik semmiféle felelősség a gyerekek nevelését illetően. Ez a fajta szabadság pedig lehetővé teszi számukra, hogy minden kötöttség nélkül szeressék az unokáikat.

„A nagyszülők már elegendő tudással és tapasztalattal rendelkeznek, és olyan készségek és képességek birtokában vannak, amelyekkel nem csak ellátni tudják a gyerekeket a mindennapok során, hanem észrevétlenül taníthatják is őket. Mesélések által pedig bevezethetik a gyerekeket a család múltjába, a szokásaikba s ezáltal tovább adhatják azokat az értékeket, amikben ők is hisznek” – teszi hozzá a szakember.

Forrás: Filantropikum.com