Az idén 95 éves korában elhunyt Máthé Erzsi, a nemzet színészei közé tartozó művésznő kivételes karriert tudhatott magáénak. Magánélete azonban sok szomorúsággal volt tele.

Hatvanöt évig állt a színpadon, és 84 éves koráig játszott. Gyakran mondta, a színház számára nem csupán egy hely, hanem maga a család. Ami nem is csoda, hiszen a magánéletében nem adatott meg neki a harmonikus családi háttér.

Szüleinek nagyon rossz volt a házassága

Szülei úgy különböztek egymástól akár a tűz és a víz, majd húsz év után el is váltak egymástól. „A papa nagyon jó ember volt, nagyon tudott szeretni, de a mama rideg, túl kemény volt. Ilyen szeretetlenségben képtelenség élni. Engem is sokat bántott, még vert is, de erre már nem szívesen emlékszem vissza. Talán azért lettem kemény nő, még a hangom is, mert ezt hoztam otthonról. De ez persze csak látszat, így lepleztem a gyengeségemet, az esendőségemet. Megkeményítettem magam, így védekeztem. De belülről csupa szív és jóság vagyok, csak nem mertem gyakran kimutatni” – vélekedett egykor Máthé Erzsi egy korábban vele készült interjúban.

Imponált a direktor szerelme, de nem tudta viszonozni

A színésznő is elvált életében, kétszer is. „A színiiskola elvégzése után Pécsre szerződtem, ahol Szendrő József volt a direktor. Ahogy észrevett, azonnal láttam, hogy ez kész. Értesz engem? A nők néha hülyék, és nekem imponált a direktor szerelme. Egy premier után kimentem a Nádor étterem söntésébe, ott iszogattak az emberek, amikor ott, abban az óriási zajban meghallottam a hátam mögött, hogy Szendrő, ez a gyáva, halk szavú ember odakiabál a tömegben nekem: ’Erzsike, hozzám jönne feleségül?’ Kész lettem. Voltam olyan hülye és fiatal, hogy nem gondoltam át, és igent mondtam. Hét évig éltünk együtt, aztán felpakoltam a holmimat egy lovaskocsira, és elköltöztem tőle” – mesélte egykor a WMN-nek.

Máthé Erzsi nem titkolta, hogy nem volt szerelmes a férjébe. Jó humorúnak, okosnak gondolta, de úgy látta, hitvese csak a munkának él, és nem volt alkalmas férjnek, sem családapának.

A párja egyedül kivonult ’56-ban Amerikába, a közös kisbabájuk pedig meghalt

Majd 29 éves korában rátalált a valódi szerelem. Egy civil férfi rabolta el a szívét. „A Jurányi utcában lakott Budán, és állapotos lettem tőle. 1956 ősze volt, amikor felfordult a világ. Ő bekísért a kórházba, majd fogta magát, és elment Amerikába.” A színésznő magára maradt a kisbabájával, és akkor még nem is gondolta, hogy élete legfájdalmasabb történése hamarosan bekövetkezik. Gyermeke másfél éves volt, amikor agyhártyagyulladásban tragikusan elhunyt. „A pécsi temetőben van a sírja. Szokták mondani, hogy az idő gyógyítja a sebeket, de ez a seb soha nem gyógyult be, a mai napig úgy fáj, mint amikor meghalt… Ez akkora ütés, hogy halálomig kell ezzel együtt élnem” – mesélt a Bestnek szívfájdító történetét a színésznő.

A világ végéig is elutazott második férjével, de nem bírta színház nélkül

A hatvanas években újra férjhez ment Kérő László mérnökhöz. „Egy színdarabban meglátott, aztán hosszú ideig keresett, kutatott utánam, míg végül rám talált. A maga módján nagyon szeretett, azt szoktam mondani, a magam módján én is őt. Még a pályámat is feladtam érte, elmentem vele Marokkóba, Casablancába, mert ott kapott munkát.”

A külföldön töltött éveire nem szívesen emlékezett, nem volt jó élmény. Amíg a férje a gyárban dolgozott, ő magányosan ücsörgött az Atlanti-óceán partján, mialatt franciául tanult. Egy évig bírta színház nélkül, majd hazautazott egyedül, férje pedig hét évig maradt Afrikában.

Később Kérő László is visszaköltözött Magyarországra, és együtt folytatták közös életüket. A halál választotta el őket egymástól.

Utolsó évei már nem a nyilvánosságban teltek

A színésznő 2012-ben lépett utoljára színpadra. Élete utolsó éveiben voltak kisebb-nagyobb egészségügyi gondjai, nyilvánosan már nem szerepelt. WMN-nek adott interjújában beszámolt arról, hogy félt a haláltól, de nem önmaga miatt, sokkal inkább örökségéért aggódott, hogy gondozza-e majd valaki utána. „Ha élne a gyerekem, ha lennének unokáim, teljesen más lenne most az életem. Akkor azt mondanám magának, jól vagyok. De rettegek, mi történik, ha már nem leszek. Három alapítványom van, a fiatalokra hagyok mindent. Ezek jó kezekben vannak még, de mi lesz, ha nem tudják majd a későbbiekben gondozni… Csak reménykedni tudok, hogy minden rendben lesz.”

Forrás: minden-egyben.com

Fotó: Szabolcs László / Ripost