Minden év szeptemberében zajlik a természetben a „nászviadal”, a jellegzetes szarvasbőgés. A természetfotósok ilyenkor próbálják a legjobb képeket elkészíteni a különleges eseményről.

Ebben az időszakban leginkább a hűvös, párás alkonyattól kezdve, egész éjszakán át lehet hallani szarvasbikák szerelmes hívó szavát, akik időnként nappal is folytatják a bőgést.

Ez a fajta rituálé a párzási időszakhoz kötődik, amit megelőz az agancs teljes kifejlődése, letisztítása. A nász alatt, augusztus végétől október elejéig a gímbikák bőgő hangjukkal hívják fel a nőstények, vagyis a tehenek figyelmét.

A jelzés a többi bikának is szól arról, hogy ki az úr. A bikák a bőgés alapján mérik fel egymás testi erejét, elszántságukat és pozíciójukat. A versengő bikák ezek után több szinten is megmérettethetnek.

Ha a hang alapján a két hím egy „egy súlycsoportba tartozik”, a hárem bikái elindulnak felkeresni a legyőzendő ellenfelét. A találkozás során egy párhuzamos sétával mérik fel egymást, ahol egymás mellett ballagva, bőgve, agancsot mutogatva derítik ki, hogy melyikük a rátermettebb. Ha még így sem jutnak dűlőre, akkor összecsapnak az agancsok.

Mindeközben a tehenek a háttérből szemlélik az eseményeket, és csinálják a napi dolgaikat. A megtermékenyítéshez legalább egy tucat párosodási próbálkozás szükséges. A tehenek hiába vemhesek, a csíra télen pihen, így a borjak csak májusban vagy júniusban születnek meg.

Idén nehezebben indult a bőgés, a meleg időjárás rossz hatással volt a gímszarvasok nászára, így október első felében is lehetett alkalmanként bőgést hallani.

A bikák ezen időszakot megelőzően jelentős zsírtartalékot halmoznak fel. A bőgés hetei alatt leginkább a párosodásra koncentrálnak, így minimális táplálékot vesznek magukhoz, és a testsúlyuk 15–20 százalékát is elveszíthetik. A nászt követő időszakban próbálnak felkészülnek a télre, amikor nehezebb megfelelő mennyiségű táplálékot találni.

Augusztus közepéig minden nagyon jól alakult. Volt sok eső, teli dagonyák, sok friss fű és hajtás. A szarvasok is nagyon szépen fejlődtek a nyár folyamán, biztatóak voltak a jelek.

Augusztus közepe-vége felé már lehetett is hallani hangokat. Aztán jött egy forró, száraz 2 hét ami nagyon befolyásolta a mozgást és sok helyen abba is maradt szinte teljesen a bőgés.

Onnantól nehezen indult be újra a folyamat, javarészt éjszaka és kora hajnalban zajlott le minden, amikor még hűvös volt. Így sokszor a sötétben csak a szememmel is árnyként láttam a szarvasok küzdelmét, fotót készíteni róluk esélytelen volt.

Ahogy jött fel a nap, melegedett a levegő, egyből el is vonultak az árnyékos helyükre. Többnyire ilyenkor sikerült megörökíteni őket. Szerencsémre azért összejött pár szép jelenetet, de nem volt könnyű

– közölte Dornics Ákos természetfotós az elmúlt hetek eseményeiről a Sokszínű vidéknek.

Dornics Ákos gyönyörű felvételei itt tekinthetők meg.

Kiemelt kép: pexels.com

Forrás: 24.hu/sokszínűvidék