Bevédte a konzervatív közösséget Alföldi nyilatkozata után a színésztársa: „Na most figyelj rám, kolléga!”

Alföldi Róbert nemrégiben egy interjúban nyilatkozott az országban jelenleg zajló korlátozásokról, melyben felháborodását fejezte ki, miszerint „a melegeket befóliázzák, betiltják, a nácikat meg nem”.

A színész ezzel a néhány héttel ezelőtt, a Nemzeti Múzeumban történt, a világban is nagy visszhangot kiváltó esetre utalt, mely során menesztették L. Simon Lászlót, miután a WordPress nemzetközi fotó kiállításra engedett be kiskorúakat, ahol egy meleg párt ábrázoló kép is megjelent. A kiállítás szervezője elmondása szerint soha, sehol nem tapasztalt ilyen szintű cenzúrát.

Alföldi szerint az országban jelenleg hergelés zajlik, majd közölte, hogy ez nagyon rossz időkre hajaz, mivel a történelemben minden egyes diszkrimináció így kezdődött, nemcsak a kommunista, de a náci időkben is.

„Némileg provokatívan azt tudom mondani: várom, mikor szednek össze minket és mit kell majd viselni” – közölte a második világháború alatti zsidótörvényekre utalva.

Alföldi kijelentését Bognár Zsolt színész zokon vette, akiről nem titok, hogy „konzervatív” nézeteket vall, majd egy nyílt levélben védte meg a teljes magyar konzervatív közösségét.

Bár ha Alföldi nyilatkozatát egy kicsit jobban megfigyeli, feltűnt volna, hogy egy kisebbség diszkriminációjának jelenségét hasonlította a náci/kommunista időkhöz, és nem az úgynevezett konzervatívokat.

Íme az üzenet:

„Végtelenül ízléstelen tahóságnak tartom, hogy a Nemzeti Színház volt igazgatója az RTL-nek adott nyilatkozatában – mit is nem adna azért, hogyha ez a ,,volt” szócska hiányozhatna a nyitó mondatomból – egy sajnálatos és elfogadhatatlan történelmi gyalázat esetleges visszatérésének rémével taknyolja össze a kormányzatot és a mögötte álló milliókat, így személyesen engem is.

Alföldi azt mondja:

,,Ez egy olyan ország, ahol a melegeket befóliázzák, betiltják, a nácikat meg nem.”

Továbbá arról is beszél, hogy ahogy az embereket hergelik, nagyon rossz időket idéz.

,,Mondhatunk kommunista időket, de mondhatunk nagyon durván náci időket, s várom, hogy mikor szednek össze minket, s mit kell viselnünk, mert ez a történelemben mindig így indult a normalitásra hivatkozva.”

Na most figyelj rám kolléga!

A közélet színpadán a másságukat vallók többsége önszántából tárulkozik a világ elé. Mi, konzervatívok, közéjük értve magamat is, tudomásom szerint nem coming-outoltunk olyannal a nyilvánosság előtt, hogy nácik lennénk. Éppen ezért, ha megkérhetlek, még áthallásosan se öltöztess bennünket olyan szellemi egyenruhába, amit soha nem hordanánk. Az általad sejtetett vészkorszak újjáéledése esetén a magam részéről elsők között lennék, aki védelmedre kelne és nem volnék egyedül, hidd el. Ezért csak óvatosan az általánosításaiddal.

Lehet próbálkoznod az emberiség emlékezetéből amúgy kitörölhetetlen szörnyűségek jelenünkre vetítésével, de mielőtt ennek általad használt jogosulatlan, önsajnáltató és provokatív primitívségéről egy újabb bekezdést nyitnék, elégedj meg annyival, hogy Petőfi Sándor Színészdalának utolsó versszakát kizárólag egyes számban értve, maradéktalanul érvényesnek tekintsem a vonatkozásodban, különös hangsúlyt adva a vers utolsó sorának.

És ezt a magyar történelem ismeretében, de attól függetlenül is így gondolom.

,,De amit színpadon

A népnek hirdetünk,

Ne hazudtolja meg

A cselekedetünk.

Ha meg nem tesszük azt,

Ami föladatunk:

Akkor gyalázat ránk,

Színészek nem vagyunk!” – írta a levelében a színész.

Forrás: blikk.hu