A középkori Angliában a karácsonyt tizenkét napon át tartották; ezt az ünnepsorozatot a nagy lakomázás mellett még a templomba járás jellemezte. Az ajándékozás csekély szerepet játszott a modern karácsonyhoz képest, sőt, a kora kereszténység idejében még tiltották is.

A középkori karácsonyozás

Egy angolszász költemény már a 10. században kiemelte az ünnepi időszak legfontosabb pontjait: „Krisztus tél közepén (téli napfordulókor) született, nyolc nappal a január 1-jei római újév előtt. Öt nappal újév után következett Krisztus megkeresztelkedése (azaz január 6-án), amelyet Angliában tizenkettedik napnak neveznek.”

Előkészületek

A karácsony előtti negyedik adventi vasárnap a böjt időszakát nyitotta meg, amely karácsony estéjén csúcsosodott ki. A szerzetesek szigorúan betartották a böjtöt, ami a hétköznapi emberek számára enyhébb volt, de ez idő alatt be kellett szerezniük és előkészíteniük a közelgő lakomához szükséges élelmiszereket. A hús legtöbbször a disznót jelentette, amelynek minden részét megették.

Mindezek után karácsony napján beindult az ünnepség. Különösen népszerű volt az a szokás, hogy a parasztgazdákat tizenkét napig felszabadították a munka alól az urak a földjeiken, és nemcsak hogy pihenhettek, de még lakomát is rendeztek számukra. A mulatságokon jellemző volt az álruha viselése, a keresztbe öltözködés, a csínytevés és az italozás.

Karácsonykor a királyi udvar úri „finomságai” nem spóroltak a számunkra szokatlan ételekkel: népszerű fogás volt a hattyúsült, de a vaddisznó-, garnélarák-, angolna-, rombuszhal-, delfin-, és egyéb sültekből is jutott az ünnepi húsos tányérra.

Desszertként pedig az akkoriban nagyon különlegesnek számító marcipánt és datolyát fogyasztották.

A vadkanfej

A későbbi középkorra szokássá vált, hogy karácsonykor egy egész, főtt vadkan fejét hoznak be a lakomaterembe jelmezes táncosokkal karöltve. Egyes helyeken a tényleges vaddisznófejet fából készült változattal helyettesítették.

A bolondok ünnepe

Az egyházi feljegyzések a késő középkorban beszámolnak a bolondok ünnepéről, amelyet január 1-jén tartottak, és ami tréfás ruhadarabok hordásával és a szabályok áthágásával járt. A rangidős papságtól azt várták, hogy átadják a stafétabotot ifjaiknak.

Wellsből, Exeterből, Lincolnból, Canterburyből és Yorkból egyaránt „felháborító” viselkedésekkel kapcsolatos feljegyzések maradtak fent, melyeket a papok írtak. Egyesek rémisztő maszkot viselve miséztek, mások nőnek öltöztek, és füstölő helyett régi cipőket égettek el. Sőt, olyan is megesett, hogy véres hurkát fogyasztottak az oltárnál. Ezzel a túlzásba vitt evés-, ivással és a szabályok extrém áthágásával sok középkori forrás jellemzi a karácsonyt.

Kiemelt kép: pexels.com

Forrás: femina.hu