Miért ne örüljünk az egyre enyhébb télnek?

A tavaszias tél sokak számára megkönnyebbülés, hiszen nem kell nagykabátot húzni, fagyoskodni, lehet sétálni egyet a tavaszias napsütésben a 12 fokban. Azonban ha az összképet nézzük, egyáltalán nem szerencsés se nekünk, se a bolygónknak, ha az évszakok nem a hozzájuk tartozó időjárást produkálják.

Mert hólapát, mínuszok és kipirosodó orrok ide vagy oda: a télre, az igazi télre nagyon is szükségünk van.
Az elmúlt években sokat hallunk a klímaváltozásról, az emberi világ bolygóra gyakorolt ártalmairól, a globális felmelegedésről és számos jóslatról:

A Másfélfok 2021-es jelentése szerint, az elmúlt öt évtized hőmérsékleti adatainak elemzéséből kirajzolódik, hogy az ősz jelentősen, a tavasz mérsékelten rövidült Magyarországon, miközben a nyár egyre hosszabbá vált: az 1971-től 1980-ig tartó periódusban átlagosan június 21-én kezdődött a nyár és augusztus 20-án vége is volt, ezzel szemben 2011–2019 átlagát tekintve már május 29-től egészen szeptember 17-ig tarolt a legmelegebb évszak, azaz körülbelül 50 nappal lett hosszabb a nyár.

Az évszakok kezdetét és végét a hőmérséklet alapján határozzák meg: a nyár kezdete az, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 17,71 Celsius-fokot, a végét pedig az első, ennél hűvösebb naptól számítják. A tél esetén a vizsgált hőmérsékleti küszöb 3,42 Celsius-fok volt.

Egy másik tanulmány szerint az elmúlt évtizedekben a tavasz és a nyár kezdetének előbbre tolódása figyelhető meg az északi félteke közepes szélességein, miközben a tél és az ősz kezdete későbbre tolódik. A szakemberek szerint amennyiben a folyamat továbbra is e szerint halad, a nyár közel fél évig tart majd, a tél 2100-ra pedig kevesebb, mint két hónapos lesz – plusz melegebb is.

A felmelegedést már laikusként is észrevehettük, az ebből következő eltolódást, illetve azt, hogy minden évszakban előfordulhatnak olyan időszakok, amelyek nem a megszokott időjárást hozzák.

Miért baj ez? Mert ezek a változások évtizedek óta gyakoribbak, számos problémát, szélsőségeket idéznek elő, és az évszakok ilyen mértékű és gyorsaságú változása akár:

„teljesen át is írhatja azt a civilizációs berendezkedést, amit megszoktunk és magától értetődőnek veszünk.
A nem megszokott és adott évszakra nem jellemző körülmények és hatások nagymértékben befolyásolják a mezőgazdaság és ezzel az élelmiszer-termelés lehetőségeit, megzavarják a bolygó életközösségének dinamikáját és kölcsönhatásait, továbbá gyakoribb hőhullámokat, viharokat és erdőtüzeket eredményeznek, amelyek állandó veszélynek teszik ki az embereket.”

Az effajta időjárási folyamatok által az ökológiai rendszer szerkezete is sérül, ami olyan jelenségekben lesz érezhető, mint például a gyakoribb fagykárok, a vándormadarak számának csökkenése, vagy az új, invazív fajok megjelenése. Gondolhatunk a kórokozókat hordozó szúnyogokra, amelyek egyre nagyobb számban jelennek meg hazánkban, vagy a kártevőirtásra, amit a legfontosabb növényvédelmi őreink, a madarak nem intéznek körülöttünk.

Egy korábban érkező tavasszal növényeink fejlődésnek indulnak, majd egy nagyobb hideg, vagy az egyre gyakrabban tapasztalható kései fagy hatására fagykárt szenvednek. Felborulnak a fenológiai fázisokhoz köthető folyamatok, a megváltozott körülmények miatt egy adott szakaszban nem jutnak elegendő vízhez vagy tápanyaghoz, de ha túl is élik a kezdeti időszakot, a legyengült szervezetük sokkal nehezebben éli túl a természetes kártevőirtók, a madarak nélkül.

Ördögi kör, ami az élet minden területén hatással van ránk. Az enyhébb telek miatt a nyugalmi időszak rövidül, ami a terméshozam csökkenését, minőségi romlását okozhatja. A kései fagyok akár teljes terméskiesést jelenthetnek, az enyhébb teleken nem fagynak el a kártevők, így sokkal nagyobb mennyiségben válik szükségessé a mezőgazdasági vegyszerek használata is. A nem megszokott körülmények hatalmas költséget vonnak maguk után, és mivel világunkat a piac irányítja, ez a minőség rovására is megy.

Ha a tavasz túl korán köszönt be, a fák még beporzóik kikelése előtt elkezdhetnek virágozni, azonban a nem megfelelő csapadékeloszlás és a talaj víztartalmának csökkenése növelheti a mezőgazdaságban az öntözés igényét, illetve sivatagosodáshoz is vezethet, aminek beláthatatlan következményei lehetnek az élelmiszer-termelésre.

Eddig tizenhárom uniós tagállam jelentette be, hogy érinti a sivatagosodás.

A hó- és jégviszonyok változása is jelentősen befolyásolja az ökoszisztémákat, és negatív társadalmi-gazdasági következményei vannak: hatással van a turizmusra, a közlekedésre, a vízgazdálkodásra, a vízenergia-termelésre, és még számos más területre is.

Az előrejelzések szerint a jövőben nagymértékben csökkenni fog a havazás Közép- és Dél-Európában, illetve sok alacsonyan fekvő régióban szinte el is tűnhet. Az olvadó hó által biztosított víztömeg megszűnése akkora hatással lehet a termőföldre és ezzel az egész élelmiszer-termelési folyamatra, hogy a következményeibe jelenleg bele sem merünk gondolni.

Minden évszaknak, melegnek és hidegnek, hónapnak, esőnek és napsütésnek megvan a maga létfontosságú szerepe Földünk rendszerében, a természet nem véletlenül alakult ki úgy, ahogy. Kellemetlen lehet a tél, de talán kibírjuk, ha ez a természetes rendje annak, hogy nyáron egészséges, megfelelő zöldségeket ehessünk.

Igen: a tél hideg (jobb esetben), és csúszós (ha nem tesznek ellene), és fázunk (mert nem öltözünk fel rendesen), de alapvető része a természet egyensúlyának. Ami a saját, emberi egyensúlyunk és egészségünk elengedhetetlen alapja is.

A tavaszias tél után történő sóvárgás helyett inkább fedezzük fel a hóemberépítés, hógolyózás, korcsolyázás és számos más múlandóban lévő szórakozási lehetőséget, mint értéket, és köszönjük meg a természetnek, hogy még mindig működik.

Forrás: egy.hu

Kiemelt kép:pexels.com