Úgy érzi, sorsszerű volt az időzítés.
Havas Henrik juttatta pszichiátriára Görög Lászlót, amely a mai napig mély nyomot hagyott benne
Havas Henrik író, médiaszereplő, egyetemi tanár nem mindennapi történetet osztott meg: elárulta, hogy Görög László két hétig volt pszichiátrián a tévés kedvéért, és ebben az időszakban elképesztő élményekben volt része.
Havas még csak tervezte megírni a Gaszner és Rihmer főorvos elmeosztálya című könyvét, amihez szüksége volt valós pszichiátriai tapasztalatokra. Maga helyett pedig Görög László színészre gondolt, akitől megkérdezte egy nyaralás alatt, mi lenne ha ő látogatná a pszichiátriai foglalkozásokat.
– Amikor részt akartam venni a kiscsoportos foglalkozásokon, amelyeket Csernus Imre tartott, kicsit összevesztünk, mert a betegek inkább velem akartak beszélgetni, mint vele – emlékezett vissza nevetve Havas.
– Ezért, amikor Mauritiuson nyaraltunk, megkértem Görög Lacit, vállalja el ezt helyettem, mert úgy gondoltam, egy színésznek ez hatalmas kaland lehet, és abszolút alkalmasnak gondoltam erre a feladatra. Mint kiderült, nem is tévedtem, olyan híven adta vissza a jegyzeteiben a benyomásait, hogy ezeket tökéletesen bele tudtam illeszteni a könyvembe.
Görög László írásai tehát bekerültek a könyvbe, ő pedig máig büszke arra, hogy néhány rész pontosan úgy, ahogyan ő lejegyezte. Habár a könyv húsz éve jelent meg, életre szóló nyomot hagyott benne a pszichiátrián eltöltött néhány hét.
„– Előfordult, hogy egy 24 órás műszakot bent töltöttem, és ahogy a hajnali szürkületben sétáltam a hihetetlenül hosszú folyosón, ahol az alvásmegvonással kezelt betegek sétáltak imbolyogva, szürke árnyakként, egy zombifilmben éreztem magam” – emlékezett vissza Görög László.
A színészben olyan mély nyomot hagytak ezek az élmények, hogy időről időre még ma is felvillannak.
„– Voltak olyan betegek, akik agresszívak voltak, és azonnal látszott rajtuk, hogy valamilyen problémájuk van, de akadtak, akiken csak egy kis beszélgetés után kezdtem észrevenni, hogy valami nem stimmel. Egy idős, szürke hajú, ápolatlan férfit hoztak be egyik nap, aki rendkívül agresszívan viselkedett, ám másnap kiderült róla, hogy valójában fehér a haja és egy megnyerő külsejű idős úr. Róla megtudtam, hogy orvos volt vidéken, de egy vád miatt ott kellett hagynia az állását, utcára került, akkor kezdődtek a téveszméi. Egy hölgy arisztokrata külsővel és viselkedéssel pedig azonnal a legválogatottabb káromkodásokat és szitkokat kezdte szórni, amint a férje szóba került” – sorolta Görög. A színészt különben mélységesen lenyűgözte a Lipótban folyó munka és a környezet.
„– Olyan volt, mint egy külön világ, és – furcsa módon – amikor véget ért a kutatómunkám, majd kiléptem a kapun, úgy éreztem, mintha a normális világból léptem volna be az őrültek közé. Emlékszem, épp húsvét volt, előtte pedig bál volt a Lipótban. Volt az egészben valami nagyon tiszta, gyermeki, olyan volt, akár egy iskolabál. Beszélgettek, táncoltak, óvatosan közeledtek egymáshoz, nagyon furcsa élmény volt.”
Görög László sorsszerűnek érzi, hogy éppen akkor látogatta rendszeresen a pszichiátriát, amikor magánéleti gondjai voltak, és nem volt túl jó lelki állapotban.
– Csernus doktor velem kevésbé volt morcos, mint Havassal, ami talán annak köszönhető, hogy épp akkor kerestük fel együtt, amikor beteggel foglalkozott. Valahogy megérezte rajtam, hogy nálam sem kerek minden, és próbált a probléma mélyére ásni. Később jóban lettünk, és valóban sokat segített nekem is, hogy visszabillenjen a lelki egyensúlyom – tette hozzá a színész.
Forrás: Blikk.hu
Kiemelt kép: Havas Henrik/Facebook