Victor Lustig a világ egyik leghíresebb zsiványa, aki piszkos üzletei során kétszer is eladta az Eiffel-tornyot, és még a híres Al Capone is jó viszonyt ápolt vele.

A férfi az Osztrák–Magyar Monarchiában, a mai Csehország területén született 1860-ban, de korán elköltözött otthonról, és nyugat felé vette az irányt.

Sármos és tanult férfi volt, 5 nyelven beszélt: csehül, németül, angolul, franciául és olaszul. Párizsban a Sorbonne Egyetemre járt, de hamar rájött, hogy a tisztességes élet nem neki való. Szerencsejátékokra, pókerre, bridzsre kezdett fogadásokat kötni.

Az első szemfényvesztés

Tanulmányai befejezése után egy Párizs és New York között közlekedő luxus óceánjárón bonyolította le az első nagyobb svindlijét. Olyan gépeket adott el hiszékeny áldozatainak, melyekről azt állította, hogy képes 6 óránként egy 100 dollárost kinyomtatni. Ez volt a „Rumanian money box”.

Lustignak sikerült is eladnia a készüléket 30 ezer dollárért. A gép a következő tizenkét órában még két 100 dolláros bankót „készített”, majd miután elfogytak az előre bekészített százdollárosok, már csak üres papírokat adott ki. Mire az ügyfelek észrevették a szemfényvesztést, Lustig már messze járt.

Szégyellték, hogy így megvezették őket

Lustig később visszatért Franciaországba, ahol kitervelte a híres Eiffel-torony eladására. 1925 májusában egy párizsi újság egy rövid cikket közölt az Eiffel-torony siralmas állapotáról. A torony megépítése után 36 évvel után sürgős javításra szorult. A cikk szerzője a véleményét is leírta, miszerint a francia kormánynak olcsóbb lenne lebontani és ócskavasként eladni az építményt, mint pénzt ölni a fenntartásába.

Victor Lustignak nem is kellett több. Az ikonikus Eiffel-torony lebontása ma már hihetetlennek hangzik, akkoriban azonban akár igaz is lehetett volna. A tornyot eredetileg a 1889-es Világkiállításra építették, és nem egy végérvényesen fennálló emlékműnek tervezték.

Victor Lustig kormánytisztviselőnek adta ki magát, és felvette a kapcsolatot néhány ócskavas-kereskedővel, és bemesélte nekik, hogy a kormány valóban a torony lebontását tervezi.

Az egyik potenciális vásárló megvesztegette, hogy megnyerje a nem létező aukciót, majd miután hatalmas összeget fizetett, rájött, hogy becsapták. Annyira szégyellte magát a férfi, hogy nem tett feljelentést.

Újra eladta az Eiffel-tornyot

Mivel az átverésre nem derült fény, és miután Lustig heteken át követte a párizsi újságok híreit Bécsből, és továbbra sem talált semmit az esetről, egy hónap múlva visszatért a francia fővárosba, és megismételte a csalási kísérletet.

Most azonban nem úszta meg olyan könnyen. Az átvert ügyfelek a rendőrséghez fordultak, és Lustig kénytelen volt az Egyesült Államokig menekülni.

Amerikába érkezve is folytatta a „karrierjét”. Még a nagy Al Capone-t is rá tudta venni arra, hogy profitjának megduplázása érdekében fektessen be egy vállalkozásba.

Lustig 2 hónapig egy őrizte a pénzét egy széfben, majd miután nem jött be az üzlet, visszaadta azt a hírhedt gengszternek. Capone-t annyira meglepte és szórakoztatta a férfi őszintesége, hogy még jutalmat is ajánlott neki.

Alcatraz-i börtön, az utolsó állomás

Victor Lustig-ot is, mint sok más gazembert, végül a kapzsisága tette tönkre. Az Egyesült Államokban olyan óriási bankjegy-hamisítási akcióban vett részt, hogy még az amerikai gazdaság is megérezte.

Lustig 1935. szeptember 28-ig menekülhetett a törvény keze elől. Aznap este az FBI két ügynöke elfogta őt. Lustigot bűnösnek találták és 20 évre az Alcatrazba zárták.

1947. március 9-én tüdőgyulladást kapott és két napra rá a szövetségi foglyok számára fenntartott kórházban meghalt.

Forrás: Filantropikum.com