Szövevényes szerelmi dráma.

Az egész egy gránátalmával és egy csokoládéval kezdődött. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy olyan férfival állok szemben, aki hajlandó fenekestül felforgatni az életét, csak azért, hogy vigyázzon rám és a három kicsi gyerekemre.

A harmincas éveim nem voltak olyan virágzóak és nagyszerűek, mint ahogy azt mások elvárják ettől az életkortól, nem csak egy vetélés okozta traumával szembesültem, hanem megtudtam azt is, hogy a férjemnek viszonya van valaki mással.

Teljesen összeomlottam, az én szótáramban nem szerepelt a válás szó. Voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, olyan lelki fájdalmakkal küzdöttem. El sem tudtam képzelni mi vár rám. Egyedül, elvált 3 gyerekes harmincas anyuka kinek kellene? Valószínűleg egyedül maradok örökké, gondoltam. A gyerekeim fájdalma volt a legrosszabb, nem tudtam, hogyan védjem meg őket ettől az egésztől.

A következő időszakban egy kis, egy szobás lakásba költöztünk, olyan kicsibe, hogy mikor beléptek a gyerekek az ajtón, azt kérdezték, hogy hol van a többi része az otthonunknak. Kicsi volt, de legalább a mienk.

„Hát, srácok, sajnálom, de ennyi az egész lakás” – közöltem. A napok sokszor sírással teltek, hoztam-vittem a gyerekeket terápiára. Hozzá kellett szoknom az elvált anyuka szerepéhez, akinek a gyerekei különleges bánásmódot igényelnek.

De térjünk vissza a gránátalmára. A (volt) férjem szeretőjének volt egy vőlegénye. Ez a férfi pedig egy nap meglátogatott minket gránátalmával és csokoládéval. Éppen egy hete tudta meg, hogy megcsalták, ráadásul egy lakástűzben odaveszett a háza is. Éppen tervezte az életét az új otthonában a feleségével, amikor hirtelen mindene odaveszett.

Majd egyre többet látogatott, segített és vigyázott ránk, hozott ételt, hozott dobozokat a költözéshez, de a legjobban az tetszett, amikor a gránátalmával és csokoládéval egy igazi camping hangulatot varázsolt a nappaliban, ami a szörnyű fájdalmas időszakba egy kis könnyedséget hozott. Persze nem utolsó sorban, elhozta az összetört szívét is.

Majd egyre többször találkoztunk. Soha nem találkoztam olyan emberrel, aki ekkora alázattal tudott adni, úgy, hogy közben nem foglalkozott azzal, hogy vissza is kapja a törődést. Természetesen levett a lábamról, beleszerettem.

Alig 6 hónap telt el, amikor adott egy gránátalmát és egy gyűrűt.

„Szeretlek és szeretem a gyerekeidet. Életem hátralévő részét veletek akarom tölteni.” A fiaim boldogan néztek, a lányom pedig rózsaszirmokat dobált ránk.

Azóta újra kisütött a nap az életünkben, és egy gyönyörű kislány is csatlakozott hozzánk, aki emlékeztet, hogy a sötétségből van kiút. a Történetemet azért osztom meg, hogy más hasonló helyzetben lévő nőknek is segíteni tudjak. A remény és a boldogság mindig az élet része lesz, még ilyen helyzetekben is. Amikor azt hittük, hogy vége az életünknek, akkor kezdődött csak igazán. Úgy éreztünk, hogy Isten megmentett minket – mesélte el élete történetét Carly Beth Webber.

Forrás: faithit.com