Robert „Bob” Rohloff a wisconsini Appletonból, 75 éve dolgozik borbélyként. A szakma a családi örökség része, idén pedig, 91 éves korában saját szalont nyitott.

Bob Rohloff úgy gondolja, habár a szakmai tudás is fontos, a személyisége a munkájának a 90 százalékát jelenti. „Olyan természetnek kell lenned, aki kedveli az embereket. Jó hallgatóságnak és jó embernek kell lenned, ez a legfontosabb. Az apám ilyen volt, és én is így nőttem fel” – tette hozzá.

Rohloff édesapja, Erv Rohloff 1928-tól nagyjából 50 éven át vezetett egy borbélyüzletet a wisconsini Black Creekben. A családja a bolt mögött lakott, így Bob már gyerekkorában megismerkedett a szalonban lévő élettel, és az édesanyja is gyakori vendég volt ott, aki különböző finomságokkal érkezett. „Érdekes dolog volt abban a légkörben felnőni” – idézte fel a férfi a The Epoch Times-nak.

Bob Rohloff 1948-ban, középiskolásként kezdte meg a borbélyképzést, majd három év múlva, 19 évesen megkapta az engedélyt, ezután hivatalosan is dolgozhatott borbélyként.

Kezdetben az apja üzletét vette át a szülővárosában, de végül családjával együtt Appletonban telepedett le, közel a szülővárosához.

Majd 11 évig dolgozott egy családi borbélyüzletben, a Hortonville Family Barbershopban. Ekkor már elérte a nyugdíjkorhatárt, de nem szerette volna abbahagyni a munkát, és dédelgetett álmát is meg akarta megvalósítani, hogy nyithasson egy saját borbélyszalont.

Mark Karweickkel és Moira Schimke-vel, a Hortonville Family Barbershop korábbi tulajdonosával, Rohloff végül idén június 5-én megnyitotta saját borbélyszaküzletét, egy igazi régimódi üzletet, ami az édesapjáéra emlékezteti –egy 100 éves borbélyszék is helyet kapott benne.

„Van két lányom, akik azt gondolták, 91 évesen teljesen megőrültem” – mondta Rohloff, azonban ő és a felesége kitartottak az elhatározásuk mellett: „Olyan nyugodt vagyok. Azt mondtam a feleségemnek: Én vagyok a legboldogabb 91 éves fickó az egész országban” – mesélte vidáman.

Rohloff csütörtökönként és péntekenként egész nap, keddenként pedig délig dolgozik, és minden harmadik szombaton is bent van a szalonban.

A helyi közösség rendkívül összetartó közösség, Rohloff sok jó barátra tett szert a szalonban, illetve sokszor friss zöldséget, mézet és juharszirupot is kap a vendégek gazdaságából.

„Az emberek gyakran megkérdezik, meddig tervezek dolgozni, én pedig azt mondom, hogy ez nem rajtam múlik: egészen addig, amíg egészséges vagyok. Egyszerűen remekül érzem magam, úgyhogy folytatom a munkát” – mondja Rohloff, hozzátéve, hogy hobbiként tekint a hajvágásra, mint mások például a golfozásra, és alacsonyan tartja az árakat, hogy az emberek megengedhessék maguknak, hogy a szalonba járjanak.

Bob Rohloff erősen hisz abban, hogy a hasznos elfoglaltság mindennél fontosabb.

„Én úgy tekintek a nyugdíjra, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, de nem úgy hogy abba kellene hagynom a munkát, és nem hiszem, hogy az embereknek ezt kellene tenniük. Szerintem addig kell dolgozni, ameddig csak tudunk” – hangsúlyozta életszemléletét az idős borbély.

Forrás: Filantropikum.com

Kép: Mark Karweick