Ausztrália vad kutyáinak, a dingóknak eredetéről még mindig nincs egyetértés, van aki szerint egykori háziasított kutyák megvadult utódai, mások szerint külön állatfaj. Azonban a legújabb kutatások szerint igen jó barátai voltak az őslakosoknak.

Ma már rosszhírűvé váltak

A dingók a tudomány jelen állása szerint kb. 3300 éve érkeztek Ausztráliába hajón, észak felől, az ember társaságában, mára azonban kiváltképp rossz hírűvé váltak, és messze állnak „az ember legjobb barátja” titulustól.

Ausztrália európai meghódítása előtt viszont szoros kapcsolatuk volt az emberekkel. Egy új ausztrál kutatásban, egy Sydney melletti régészeti lelőhelyen megtalált maradványokat vizsgálták.

Az európai hódítás után vége lett a barátságnak

Az őslakosok körében a dingók szokásos háziállatként funkcionáltak: őrző-védő szolgálat, segítség a vadászatban, illetve társállatok voltak.

A Dingókat családtagokként kezelték, a történetek, legendák, kozmológia és még az őslakos művészete is említést tesz róluk. Az ezt követő európai hódítás azonban olyan mértékben átformálta a kontinens lakóinak életét, hogy ebből mára semmi nem maradt.

Egykor az embert a dingókkal együtt temették el

A Curracurrang nevű dél-ausztrál lelőhelyen egy radiokarbonos kormeghatározás alapján 2000 évvel ezelőtt az embert a dingókkal együtt temették el. Az a figyelmesség, amivel a dingókat a sírjukba helyezték, a korábban feltételezettnél sokkal szorosabb kapcsolata hívta fel a figyelmet az ember és a kutya között.

Etették, gondozták őket

Persze nem minden dingó részesült ilyenfajta végtisztességben, azonban számos lelőhelyen fedeztek fel dingósírokat a kontinensen. Az ember és a dingó szoros kapcsolatát a dingómaradványok fogain található erős kopásnyomok is bizonyították, amelyek az embertől kapott csontok és más maradékok miatt alakult ki.

A vizsgálat során különböző korú dingók maradványait találták meg, amiből arra következtettek, hogy nemcsak a könnyen kezelhető, megszelídített kölykökkel éltek együtt, amíg azok vissza nem vándoroltak a vadonba, hanem idős állatokkal is.

Az ausztrál őslakosok a háziasítás kezdetleges formáit alkalmazták, az állatok szaporodását még nem kontrollálták, ám etették őket, és az idős, sérült állatokról szeretettel gondoskodtak – ezt súlyos sérülésekből meggyógyult idős dingó maradványai is bizonyítják.

Nem háziállatok

A régészeti leletek azt tanúsították, hogy a dingók és az emberek nemcsak feljegyzett európai hódítás időszakában éltek együtt, hanem évezredes múltja van a kapcsolatnak.

Azonban fontos tudni, hogy a kontinens legnagyobb részén a dingók régen is, és ma is vadállatok, akiket továbbra sem szabad háziasított kutyafajtaként kezelni.

Forrás: ng.24.hu